Catania

Kedden délután megérkeztem Cataniába 2 másfél órás repülőút és egy 4 órás római várakozás után. A mentortanárom, Loredana a reptéren várt rám egy papírral a kezében, mint a filmeken, és a minijével hazafuvarozott itteni otthonomba. Nagyon kedvesnek tűnik, egy 40 év körüli, szőke nő, de majd csak hétfőtől lesz bővebb alkalmam megismerni.
A jelenlegi otthonom a történelmi belvárosban van egy ház második emeletén, a cím: via pozzo mulino 34. A lakótársam Fraser, egy 20 éves skót fiú, aki szintén abban az iskolában tanít, ahol én, és ugyanaz a vezetőtanárunk.
Rögtön a megérkezésemkor belecsöppentem a cataniai őrület kellős közepébe. Kedd este egy óriási, zenére koreografált tűzijátékkal kezdődött a város védőszentjének, Szent Agátának az ünnepe. Róla annyit tudok, hogy a Krisztus utáni századok valamelyikében született, 15 éves korában férjhez akarták adni, de megtagadta, mert meg akarta őrizni a szüzességét, erre megkínozták, levágták a melleit és megölték. A dómban van a szobra, és egy ereklyetartó, amelyben a csontjait és az egyik mellét őrzik.
Szerda hajnalban 5kor egy 2 és fél órás mise keretében kihozták a szentélyéből. Én nem voltam ott, mert nagyon fáradt voltam az utazástól, és attól, hogy rögtön az első éjszaka voltam 2 buliban, megismertem körülbelül 30 embert, Fraser barátait, erasmusos diákokat, itt dolgozó külföldieket. De Fraser elment, és csinált egy rövid videót a szertartásnak arról a részéről, amikor kihozták Agátát a szentélyéből, és a dómban nyomorgó több ezer ember eksztázisba esett, sírtak, üvöltöztek, mindenki oda akart férkőzni hozzá és megérinteni. Abban a pillanatban léptek ki vele a templom kapuján, mikor felkelt a nap, rendeztek neki egy tűzijátékot, ami nekem az ágyamban fekve félálomban olyan volt, mintha ágyúkkal ostromolnák a várost. Napközben a külvárosi részeken húzták körbe a kerekeken guruló, hatalmas, virágokkal, gyertyákkal díszített kocsit, este pedig a belvárosban. Több száz ember húzza, két 200 méteres kötéllel, nagyon lassan haladnak, 50 méterenként megállnak, folyamatosan énekelnek, és teljes eksztázisban, hörögve üvöltözik, hogy „Cittadini, cittadini, viva Sant’Agata!”
Mindenki az ilyenkor szokásos tradicionális öltözetet viseli, amely egy fekete sapka és egy fehér csuhaszerű köpeny. Állítólag ez volt a hagyományos hálóruha a 17. században, amikor utoljára kitört az Etna, és az emberek éjszaka, hallva a robbanásokat, a hálóköntösükben kirohantak az utcára, elfutottak a templomba, és felvitték Agátát a város közepén lévő domb tetejére, és a láva körbefolyta a várost, nem öntötte el. Ami lerombolta Cataniát, az egy 5 évvel későbbi földrengés volt.
Szerda éjjel a körmenet ideje alatt, kb. 50 tűzijátékot rendeztek, a legnagyobbat hajnali 4kor, amelyet a régi városkapu előtti térről néztünk végig. A 3 évestől a 100 évesig mindenki az utcán volt, beszélgettek, ettek, ittak, vagy egymásnak dőlve aludtak a fűben, várták, hogy Agáta megérkezzen – szinte észrevétlenül átvettem azt a szokásukat, hogy úgy beszélek róla, mintha élne.
A hajnali tűzijátékhoz hasonlót soha életemben nem láttam. 20 percig tartott, mindig kb. 8-10 rakétát lőttek fel egyszerre, a mellkasunkban éreztük a robbanásokat, attól féltem, hogy összedőlnek a házak, amiknek a falai visszhangozták a dörrenéseket, a végére teljesen megsüketültünk, és megvakultunk a fél eget beborító villódzástól, az utolsó pár percben pedig már nem is lehetett látni a fellőtt rakétákat az eget beborító, gomolygó füstfelhőtől. A hazafelé úton pedig mindenki tüsszögött a puskaportól...