Kirándulások - 1. Enna

A suli mellett rengeteg szabadidőm van, így szinte már egész Szicíliát bejártam – csak az északnyugati csücsök hiányzik.
Március közepén egy szombati napon elmentem Ennába. Enna az egyik legrégebbi város Szicíliában, a sziget közepén fekszik egy hegy tetején, tele középkori házakkal, a város szélén pedig van egy elég jó állapotban lévő középkori vár. Ennától 9 km-re fekszik az a tó, amelynek a partjáról a mítosz szerint Hadész, az alvilág ura elragadta Demeternek, a termékenység istennőjének a lányát, Proserpinát. Egyébként itt Szicíliában lépten-nyomon görög mítoszokba és ókori görög történetekbe botlik az ember. Nem is gondoltam volna, hogy a fél görög mitológia Szicíliában játszódik. Homéroszt például Taormina ihlette az Odüsszeia megírására. A szirakúzai színházban született a görög komédia, és itt mutatták be először Aiszkhülosz utolsó tragédiáit. A messinai szoros – ahol Szicília és Olaszország csaknem összeér – pedig nem más, mint az Odüsszeiából jól ismert Scylla és Charybdis. A Szicíliától északra fekvő sziget-együttes Aeolusról kapta a nevét, aki annak idején a szelekkel teli zsákot adta Odüsszeusznak. Cataniától 10 km-re pedig van egy Aci Castello és egy Aci Trezza nevű hely, ahol óriási lávakövek merednek ki a tengerből. Állítólag ezek azok, a kövek, amelyeket a megvakított küklopsz az Etnáról letépve dühében a menekülő Odüsszeusz után hajigált. Őrület…
Szóval azon a verőfényes szombat délelőttön útikönyvvel felszerelkezve elindultam Ennába. Nagyon szép volt az odavezető út – mintha Skóciában lettem volna: dimbes-dombos táj, minden harsogó zöld volt, itt-ott birkanyájak legelésztek. Az egyik legzseniálisabb dolog Szicíliában, hogy bármerre indulsz, mindig teljesen új táj fogad. Ennába érve viszont nem más fogadott, mint hóvihar, kb. 2 fok és a mosonszentmiklósi legvadabb szelet is felülmúló szélvihar. 3 perccel azután, hogy leszálltam a buszról már jéggé fagytam, de reménykedve, hogy később talán egy kicsit jobb lesz, és a kifizetett buszjegyre gondolva, nekivágtam a városnak. Hősiesen megcsodáltam az összes megcsodálandó épületet és templomot, de mire elértem a várat, már teljesen reménytelennek láttam a küzdelmemet az elemekkel. Alig tudtam fényképezni, mert az ujjaim lilák voltak a hidegtől, a várban egy lélek sem volt rajtam kívül, az összes gyerekkori és nem gyerekkori félelmem előtört. A vártorony aljában álldogálva percekig gondolkoztam, hogy megmásszam-e a sötét csigalépcsőt vagy ne. Bámultam a nyitott a vasajtót, és elképzeltem, hogy mire lejövök, zárva lesz, és ott fogok éhen és szomjan halni az elhagyatott, hideg, sötét toronyban. Aztán nagy nehezen nekivágtam a lépcsőknek, és felérve felejthetetlen látvány fogadott. Addigra a nap is kisütött valamennyire, gyönyörű volt az állandóan változó fény, és mérföldekre, mérföldekre elláttam. Néha még az Etna havas csúcsa is felsejlett a háttérben. Olyan volt, mintha belátnám egész Szicíliát. A busz indulásáig hátralévő időt egy kis bárban töltöttem, és próbáltam egy kicsit felmelegedni, de a vadul süvítő szél állandóan feltépte az ajtót elrepítve az asztalon lévő szalvétákat, újságokat és jéggé fagyasztva mindenkit. A pincér nagyon kedves volt, de valamilyen rejtélyes oknál fogva franciául próbált beszélni hozzám, azon a nyelven, amelyet igazából egyikünk sem beszél, és az addig neki eldadogott olasz mondataimból látnia kellett volna, hogy az én olaszom messze összeszedettebb, mint az ő franciája. A reménytelenség és az elhagyatottság érzése akkor érte el bennem a tetőfokát, mikor a tomboló hóviharban az elhagyatott buszpályaudvaron üldögélve arról vizionáltam, hogy az ítéletidő miatt megszüntették a buszközlekedést Enna és Catania között, és ott fogok bolyongani a sötétben Enna utcáin szállásért könyörögve. Végül a menetrend szerinti indulás után 10 perccel bezötyögött egy busz és hazavitt.
Hazaérve a nappalimban egy rakás részegen ordítozó angol, skót, ír és wales-i fogadott, akik épp a rögbi bajnokság döntőjét nézték a tévében. Boldogan befészkeltem magam közéjük az akolmelegbe, az alkoholgőzbe, és szinte a paradicsomban éreztem magam.